Hangulat

Közvélemény-kutatást folytatott öt ke­let-közép-európai országban egy ma­gyar intézet. Arra voltak kíváncsiak, a polgárok hogyan látják helyzetüket, jövőbeli lehetőségeiket. Kiderült, hogy a magyarok kritikusabban és realistábban szemlélik önmagukat, mint a többi nép fiai. Ennek oka a felmérés szerint az, hogy tájékozottabbak vagyunk az átlagnál. Magyarul: jobb a sajtónk.

Amúgy nem hozott nagy meglepeté­seket a vizsgálat. A vélemények alapján a gazdasági helyzet Csehszlovákiában és Magyarországon a legjobb – pontosabban szólva a legkevésbé rossz –, hogy az érintett országok bíznak a felemelkedésben, a demokratizá­lódásban, sokat várnak a Nyugattól, s mindenütt jó, de a legrosszabb Oroszországban. Ma a csehek, a lengyelek és a litvánok is demokratikusabbnak tartják politikai berendezkedésüket, mint a magyarok; viszont e téren csak a litvánok várnak nálunk nagyobb változást.    :

Itt meg is állhatunk egy pillanatra. Vajon mi a magyarázata annak, hogy jólle­het minden külpolitikai elemző a ma­gyarországi politikai változásokat tartja a legelőrehaladottabbnak, hogy noha nálunk alakultak ki a legárnyaltabb, leg­tagoltabb pártközi és parlamenti viszo­nyok, a közvélemény mégis épp csak ötven százalékot meghaladónak ítéli a demokrácia jelenlétét a diktatúrával szemben? Mivel indokolható ez a pesszimista értékelés? A vizsgálat e kérdés megválaszolására már nem tért ki. így hát nekünk kell annak megállapítására vállalkoznunk: túlságo­san is békés volt a magyarországi rendszerváltozás ahhoz, hogy kielé­gítette volna a lakosság várakozásait. Mert igaz, hogy a politikai szférában kiépültek a demokrácia intézményei, de a mikrokörnyezetekben, a munkahelye­ken szinte ugyanazok a viszonyok és emberek uralkodnak, amelyek és akik a hatalomváltás előtt.

A felmérés pedig újra rávilágított arra: a közvélemény a teljes rendszerváltozás mellett tette le szavazatát.

(Hajdú-bihari Napló, 1991)