Debreceni Dzsesszegyüttes
Kevés vidéki város mondhat magáénak olyan hosszú múltra visszatekintő dzsesszegyüttest, mint Debrecen. Dr. Kiss Ernő együttese a hatvanas évek eleje óta sajátos színfoltot képvisel a magyar dzsessz térképén: rendszeres vendégei a hazai találkozóknak, házigazdái a debreceni dzsessznapoknak, de jó néhányszor szerepeltek már külföldi fesztiválokon is, szép sikerrel (elég, Ha a San Sebastian-i meghívásokra gondolunk).
Az együttes az idők során változott is, de a mag – Fazekas Csaba, Gyarmati Zoltán, Mátyás Ferenc – ma is változatlan intenzitással és kedvvel lép újabb és újabb műsorokkal a közönség elé. Az utóbbi évben Deseő Csaba brácsás csatlakozott hozzájuk vendégként, ebben az összeállításban láthattuk őket tavasszal többször is a debreceni dzsesszklub hangversenyein.
És ebben az összeállításban vettek részt a nyáron Hollandiában, az európai rádiótársaságok dzsesszegyütteseinek fesztiválján, ahol ők képviselték Magyarországot. Csaknem egy hétig tartott ez a fesztivál egy Amszterdam melletti kisvárosban, ahol a jelenkori dzsessz legkülönbözőbb irányzatainak képviselői szerepeltek. Neves muzsikusok, zenekarok váltották egymást a pódiumon, s mint hazatérésük után Mátyás Ferenc elmondta, a debreceniek is derekasan megállták a helyüket. A szép számú, lelkes közönség tapsából ítélve talán ők aratták a legforróbb sikert, különösen a magyar folklór elemeire építő szerzeményüket fogadta nagy ováció. A jelenlevő szakemberek, rádiós szerkesztők máris több külföldi meghívást helyeztek kilátásba, s a siker azt példázza, hogy bár a dzsessz őshazája Amerika, az európai népek folklórja is olyan kincsesbánya, amelyből bátran meríthetnek a dzsesszmuzsika művelői.
A szép nyári siker, amelyhez gratulálunk, remélhetőleg továbbra is arra ösztönzi a Debreceni Dzsesszegyüttest, hogy kitartóan munkálkodjon önálló stílusának kialakításán. Mindenesetre kíváncsian várjuk műsorukat idehaza, a debreceni dzsessznapokon is, másfél hét múlva.
(Hajdú-bihari Napló, 1977)